Kolozsvárról Berlinbe biciklivel, ott önkéntesmunka a Berliner Stadtmissionnál, hajléktalanmissziószekcióban, november 1-től április 15-ig, onnan hazabiciklizés – a jelenlegi terv szerint – Lengyelországon, Szlovákián, Magyarországon keresztül. Köszönet mindenkinek, és Nihil sine Deo, ahogy az a Kolozsvár–Fugyivásárhely szakaszon, az út jobb oldalán, egy szobor (azt hiszem, valami madarat ábrázol) talapzatára írva vagyon.
A köszönetes rész kicsit bővebben: Zsófinak mindenért, anyának és apának ugyancsak mindenért, ami pedig ezek közül közvetlenül kapcsolódik az utamhoz, az az, hogy körülbelül az egész szállásügyet édesanyám menedzselte, ez nagyobb munka, mint ahogy az azt jelölő két szóból kitűnik, ráadásul nagyon kellett koncentrálnia, mert a menedzseléssel párhuzamosan folyamatosan aggódott, ami egy anyától ilyen helyzetben nem annyira meglepő. Köszönet Zsófi szüleinek is, meg persze keresztény nőtestvéremnek és férfitestvéremnek, aki Jan (Janka, kicsinyítőképző nélkül) és Ábel, Láng Orsinak, akitől többek között a Shopping list című noteszt kaptam útravalóul, amibe ezek a feljegyzések kerülnek, Peter Buess-nek, akitől a biciklit kaptam, Chase&Sha-nak, meg a barátaimnak, unokatestvéreimnek, nagybácsiknak és nagynéniknek, akik gondolnak rám, és imádkoznak értem, meg Szabó Sacinak és Erikának, akiken keresztül kapcsolatba kerülhettem a Stadtmissionnal, meg persze mindenkinek, akiknek az út során egy-két-három napig a vendégük lehetek, illetve akik segítettek bizonyos helyeken szállást találni (pl. Géresi Robi, Barabás Réka), a kedves orvosaimnak, akik az indulásomat megelőző hetekben a kolozsvári rekuperáré kórházban kezelték az idegileg kicsit megment lábamat, Kovács Kati háziorvosnak, aki először mondta, még a bespitalizálás előtt, hogy meg tudom csinálni, meg perszehogyne Rolexnek, aki barát onnan mélyről belülről, és akinek jelentős mértékben köszönhetem, hogy közöm lett a biciklizéshez, meg perszehogyne Balázsnak, akivel Szebenben az állványon hosszú kővakarások közepette tervezgettünk nagy páneurópai biciklizéseket, s most ahelyett, hogy ő is nyeregbe szállt volna, elment egyetemre, de kárpótlásul Gáborral egyetemben, akinek ugyancsak köszönet, blogot csinál a beszámolókból, amiket küldök neki. A biciklizős tervek persze maradnak, csak tolódnak egy keveset időben, s ki tudja, talán térben is, valahova Afrika felé. Egyébiránt a bejegyzések idősíkjai olykor kicsit konfúzak lehetnek, annak következtében, hogy nem mindig az adott nap végén születnek, de ezen ne akadjatok fenn. Ha pedig lesznek képek, akkor azon se, de ez egyelőre nem kérdés, mert nincsenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése