Október 10, vasárnap, tizenkettedik nap

Székművészet.

Előkészületek a jól kitervelt induláshoz, Brünn lett volna a cél, és hopp, ez a múlt idős feltételes módú szerkezet már el is árulta, hogy semmi sem lett belőle. Zsolt felajánlotta, hogy valameddig bevisz Bécsbe, hogy ne kelljen fölöslegesen bénáskodnom, ami idő szempontjából veszteséges lett volna, s az nem mindegy. Szóval felszereltük a kocsi tetejére a biciklit (juteszembe, Magyarországon láttam egy Kocs táblát, hogy nemtudom hány kilométer, onnan származik a kocsi, ha nem hiszitek, ha igen), Sárát és a gyerekeket elvitte az imaházba, onnan tovább Bécsbe, egy helyen megáll, a tegnap esti térképnézegetésnek meg a hozzá fűzött magyarázatoknak köszönhetően nagyjából tudom, hogy onnan merre induljak, leszereljük a biciklit, csomagokat ki, kérdi Zsolt, hogy minden megvan-e, mondom, hogy meg, elköszönünk, elindul visszafele, én még fújnék kis utánpótláslevegőt a hátsó kerékbe, de nincs mivel. 

Esterházy Keller.

A pompa a kocsiban maradt, Zsolt telefonszáma nincs meg, a pompa felettébb jó, hogy azt ne mondjam, pompás példány, azonfelül ajándékba kaptam a biciklivel együtt, tehát nem szívesen indulnék el nélküle, úgyhogy visszafordulok. Otthon meglepetéstalálkozás, újra elindulni már késő lenne, maradhatok holnapig, a tervek szerint tehát reggel indulás Jihlavára (ami egyébként a korábbi terveknek ellentmond, egyrészt, mert ma indultam volna, másrészt, mert nem Jihlavára, hanem Brünnbe, de végül így alakult). Egyébiránt ennek a bénaságnak köszönhető, hogy ma volt időm leülni és átírni, meg részben megírni ezeket a bejegyzéseket, rá is ment az egész nap. Sára, Zsolt, gyerekek, jó volt itten veletek, köszönöm, hogy itt lehettem, jóéjt!

Figyelem, poén: ott voltam! (ahol a fotó készült)