Október 4, hétfő, hatodik nap

Ha tudná, hogy növényolajgyár káeftét neveztek el róla...

 Budapest – Győr, kb. 8–16:3 0, 140,85 km (inkluszíve bolyongás a városban), átlagsebesség 18,09 (Győrig 19 felett)

Nem túl biztató előjelek...

  
A nem túl biztató előjelek ellenére (lásd: fotó) az idő egészen korrekt volt, a többszöri, de nagyon enyhe esőzéssel együtt is, a forgalom pedig egyenesen barátságos (az autópályának köszönhetően). Azért szembe mentem (na nem annyira szembe, mert különböző sávokon) néhány kamionnal, további emlékezetes névtáblák a szélvédő mögött: KAPITÁNY, KACSA. 

A Csodaszarvas Hunor és Magor nyilaitól üldöztetvén, mögötte a táj, ahova végülis el lettek vezetve.

 Győrben a lelkész, Wagner Tamás fogadott, köszönet érte. Beszélgetni vele nem igazán volt alkalmam, miután megmutatta a szobát, ahol alhatom, meg ideadta hozzá a kulcsot, többet nem is találkoztunk. A lakrész a parókiához tartozik, magas, hangulatos szobák, zenészek és egy valamilyen gépész béreli őket, ez utóbbinak a szobájában volt egy üres ágy, azon aludtam. Vagány volt velük találkozni, bár sok kapcsolatot nem létesítettünk, én már 8-kor vízszintesben voltam. 

A fotó nem lett jó, de ő az, a megszeppent Szent György és az ideges kis gyík.

 Előtte persze még körülnéztem kicsit a városban, nagyon szép, rendezett, gazdag város, többek között a bősz barkókirállyal, Berzsenyivel, a csónakázó férfival, meg valami Szent Györgyre emlékeztető szoborral, ami egészen belelopta magát a szívembe. Van egy gömb, amin áll egy vékony, kissé megszeppent alak, a lábainál meg egy kis haragos gyíkféle, asszem, mindez bronzból. Sötétedés körül kis bevásárlás, kefíres kiflis vacsora a főtéren, majd vissza a parókiára, s mint azt már említettem, vízszint.

Mintha erről olvastam volna Kertész Imre Jegyzőkönyvében.