Arról, hogy miért Biciklit Gilles-nek! Watteau komédiása, Gilles, régóta kedves a számomra. Tudja a bánat, hogy miért. A bánat, persze, azért is, de mind a figura, mind pedig a hozzá fűződő viszonyom ennél valamivel összetettebb, nyilván. Sőt, olykor új, számomra is meglepő összefüggések fedik fel magukat, de ezekről talán máskor, máshol. Szóval az ötlött az eszembe, hogy kéne neki szerezni egy biciklit. Nem feltétlenül, hogy felviduljon tőle, talán csak, hogy hozzá tartozzon. De igazából azt se bánnám – bár némileg meglepne, bevallom – ha kibiciklizne vele a képből.

Arról, hogy miért shopping list Indulás előtt kaptam Orsitól egy kis bevásárlólistás noteszt, hogy leírjam bele, miket láttam. Ez tehát a napló, minden oldalán ott a SHOPPING LIST felirat, innen gépelem a bejegyzéseket, bár persze egy idő után – néhány nappal megérkezésemet követően ­– megtelt. Hál' Istennek, hogy így mondjam.

2010. október 31., vasárnap

Október 1, péntek, harmadik nap

Ezen a ponton bizony magam is elhortobágyadtam egy kicsit... (elnézést) 


Karcag – Budapest, kb. 8–18, 193,65 km (inkluszíve bolyongás Budapesten), átlagsebesség 19,06 (Budapestig 21 felett)



Sosem tudtam elképzelni, milyenek, illetve mekkorák lehetnek azok a szögek (és főleg, hogy hogy hívják őket), amik egy kamion kerekének is képesek gondot (értsd: lyukat) okozni. Heuréka: besenyszög! (a kis zöld addicionális tábla pedig arra figyelmeztet, hogy kettő is van belőlük)
Élményszerű pisilések a 4-es országút mellett félmeztelenül, sisakkal. Ez azért elmaradhatatlan velejárója az útnak, mert ugye a biciklinadrág olyan pántos, így ahhoz, hogy elvégezhessem a pisilést közvetlenül megelőző mozzanatot, kénytelen vagyok előbb mindent levenni magamról. Persze olyankor kedvesen rámdudálnak, és én inkább nem nézek hátra. 

A sok apró csoda egyike, amit ékes (és végtelenül toleráns) magyar nyelvünk rejteget.
Szóval beértem a városba, kóvályogtam egy keveset, majd masszív tájékozódási bénáskodások után sikerült találkozni Nádori Gergellyel a kínainál. Volt belőle néhány (mármint a kínai vendéglőből), én persze nem a megbeszéltnél kötöttem ki, így Gergely leleményességére is szükség volt ahhoz, hogy végül, immár egymásrataláltan elindulhassunk a Kecske utca felé, ahol laknak, és ahol hétfő reggelig magam is lakhattam. 



Szóval hogy hány kilométer van még Budáig... Ez a sunyi tábla némileg megviccelt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése