Október 9, szombat, tizenegyedik nap

A kedves hazug, akinek az orra hegye sajnos kilóg a képből.

Purkersdorfból kifelé menet a Bécs patak/folyó mentén kell rákapcsolódni a bicikli- meg jogging- meg kutyasétáltató útra, ami kevéssel a Schönbrunn előttig vezet, és egészen kellemetes, sőtmitöbb szép. Ott tekertem, utána keresztül a szombati piacon, amiről az hírlik, hogy híres, van egy régiséges-kacatos-mindenfélés meg egy zöldséges-gyümölcsös része. Különös nyugalommal, sőt szabadsággal töltött el a tudat, hogy utazásom körülményei miatt úgysem vehetek és vihetek magammal semmit, úgyhogy miután megtaláltam a képeslapot, amit Zsófinak készültem elküldeni, tovább is álltam. A képeslapért először 2 eurót kért a török kinézetű tag, aztán ideadta 40 centért, mondván, hogy a többi Geschenk. A képeslapküldésből végül semmi sem lett, mert kiderült, hogy a posta zárva, egyébként hétvégén egy csomó minden zárva van, vagy korán zár, ez külön szép a nagyáruházak esetében, ilyen ott, ahol nincs vadkapitalizmus, és a hétvégék fő kirándulóhelyei nem a shoppingcenterek. 

Iskolabusz, na jó, nem.

Egyébként járkálás, biciklizés a belvárosban, sok nagy ház a császárság jegyében, meg sok kisutca, hogy legyen hol elbújni. Két román kinézetű harmonikás Shostakovich második keringőjét játszották, majd az Amélie-ből valamit, egy csávó az I'm Yours-t gitározta (dedikálom Jannak mert szereti, és Zsófinak mert szeretem), utána hasonlóan vidám számokat, de amitől tényleg vidám lett az egész, az az, hogy ott volt négy csaj meg egy csávó, a barátai, akik ottan buliztak, és csinálták a hangulatot. A Kärntner Straßen, ahol bicikli nélkül sem egyszerű a közlekedés a rengeteg turista között (aki persze én is voltam, csak rólam nem tudták, mert bicikli volt nálam, és nem féltem használni), egy barni sakkozott, mellette a felirat kartonon, hogy ingyen sakk Jamajka legjobbjával, tényleg gyors volt a csávó, egyébként pénzt gyűjtött valamire, aki akart, adhatott. Ahol csütörtökön a francia fúvósok zenéltek, oda most valami hasonlóan megmentek egy hajónak öltöztetett gördíthető franciaágyat toltak, rajta részben ők maguk, részben meg a hangszerek, és zenéltek. 

Ne haragudj, kolléga, hogy zavarlak – Á, nem, dehogy! –, de az egyik lovadnak hiányzik a feje.

Ma 53,43 kilométeren keresztül tekergettem-tologattam a biciklit. Holnap készülök továbbmenni (mint majd kiderül, ez nem fog összejönni, de ezt én még csak nem is sejtem), így a vacsoránál odaadom a kolozsvári tájképet, ami egy lerobbant dácsiát ábrázol egy belehajoló férfival, az előtérben meg egy feltúrt utca, a gang. Zsolt mesélte, hogy neki milyen élmény volt, amikor Erdélyben járt, és minden falu végén visszatérő motívumként ott állt egy dácsia felnyitott motorháztetővel és egy belehajoló, könyökig olajos férfival, ezért választottam ezt a fotót.