Purkersdorf – Jihlava, 9-kor indulás Gaisruckból, addig elvitt Zsolt autóval – érkezés 7 körül, 143,70 km, átlagsebesség 17,62
 |
| Ócskapiac, útközben. (Azaz csak a tábla.) | |
Induláskor 908,24 km-nél tartok, ami azt jelenti, hogy, ha a dolgok (értsd: bicikli, térd, kegyelem, stb.) jól működnek, ma meglesz az 1000, sőtmitöbb, de remélem, nem sokkal. Reggel sűrű köd, Zsolt átvitt egy kocsiból is barátságtalannak tűnő hegyen, ezért erőst hálás vagyok, ha biciklivel kell megmásznom, az esetleges megszégyenülés (taszigálom-toligálom a biciklit felfelé) mellett azzal a következménnyel is járhatott volna, azaz járt volna, egészen biztosan, hogy sötétben és hidegben és éhesen érkezem meg. Újabb sokatmondó kamionos (név)tábla: ORA ET LABORA.
 |
| Cseh Republika. |
Továbbá: melyben elmeséli, hogyan történt, hogy Ausztriában bizonyos szakaszt rendőrautós kísérettel tett meg. Romániaiként nekem az volt a fejemben, hogy biciklivel autópályán nem, máshol igen. Romániában ráadásul ez sem jelent gondot, lévén, hogy nincsenek autópályák. Ausztriában viszont (meg máshol is) létezik egy olyan kategória, hogy gyorsforgalmi út, és biciklivel ott sem, ezt persze én nem tudtam, bár az az igazság, hogy Zsolt említette, hogy ő nem biztos benne, hogy nekem van oda felmehetésem. Szóval tekertem nagy bőszen a gyorsforgalmin (amikor felmentem rá, semmi sem jelezte, hogy nem kéne, csak később a tülkölő autók, akiknek tülkölését csak így utólag tudom helyesen értelmezni), s egyszer csak az ellenkező sávról elém kanyarodik egy rendőrautó, s kiszól belőle a rendőr, hogy Hallo! Én örülök, hogy sisakom van, ráadásul fényvisszaverő mellényem is, hiba bennem nem lehet, talán még meg is dicsér, aztán mégsem. Elmondta, hogy mi a helyzet, mondtam, hogy nem tudtam (gyermeteg őszinteség), aztán, hogy 20 euróba kerül (nekem ez is kár, de egyébként kevésnek tűnik, Berlinben kb. 45 euróra büntetnek, ha átgyalogolsz a piroson, ami azért más súlycsoport, mint biciklizni a gyorsforgalmin, ami már majdnem autópálya), számlát is kapok, meg némi utasításokat az út folytatását illetően: közvetlenül egy város előtt állított meg, menjek tehát tovább a város irányába (a gyorsforgalmi kikerüli a várost), aztán se jobbra se balra, hanem a 303-ason a cseh határig s onnan majd tovább. Amíg pedig beérünk a városba, addig ő szépen követni fog, én menjek csak a saját tempómban, langsam, nemstressz. Különös biztonságérzetet nyújtott a nyomomban guruló rendőrautó, egészen fílinges volt, szinte örültem neki. Aztán, amikor beértünk a városba, kikerült, s mielőtt elhúzott volna mellettem, még egy barátságos integetés, majd irány a cseh határ, illetve Jihlava.
 |
| Barátságos szénabálák, valahol ezen a területen harsantak fel az indulók. |
Csehországban valami mezős vidéken sorra harsantak fel a (hangzás alapján) cseh kommunista indulók, ez némileg meglepett, annál is inkább, hogy a hangforrást nem sikerült beazonosítani. Hát erre muszáj volt egy jót pisilni, aztán következett a dombos vidék, végül meg a megérkezés. A csehekről mindig is jókat gondoltam, ez csak megerősödött az első jihlavai találkozásom következtében, egy biciklis nőtől érdeklődtem, hogy merre van az utca, ahova meg kell érkeznem, nem tudott angolul, de jelezte, hogy kövessem, s elvitt egészen oda ahova. Fiatal, kedves házaspár fogad, Angéla (kassai magyar lány) és Zdeno (szlovák srác) egy gyerekkel, aki Nátánáel. Zuhany, vacsora, vízszint.
 |
| Steakhouse Jack. (A fotó csak holnap készült, de a többé-kevésbé arányos megoszlás érdekében ide töltöttem fel.) |
 |
| Easy rider-találkozó a Steakhouse Jack-nél. Elképesztő, nem? |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése