Arról, hogy miért Biciklit Gilles-nek! Watteau komédiása, Gilles, régóta kedves a számomra. Tudja a bánat, hogy miért. A bánat, persze, azért is, de mind a figura, mind pedig a hozzá fűződő viszonyom ennél valamivel összetettebb, nyilván. Sőt, olykor új, számomra is meglepő összefüggések fedik fel magukat, de ezekről talán máskor, máshol. Szóval az ötlött az eszembe, hogy kéne neki szerezni egy biciklit. Nem feltétlenül, hogy felviduljon tőle, talán csak, hogy hozzá tartozzon. De igazából azt se bánnám – bár némileg meglepne, bevallom – ha kibiciklizne vele a képből.

Arról, hogy miért shopping list Indulás előtt kaptam Orsitól egy kis bevásárlólistás noteszt, hogy leírjam bele, miket láttam. Ez tehát a napló, minden oldalán ott a SHOPPING LIST felirat, innen gépelem a bejegyzéseket, bár persze egy idő után – néhány nappal megérkezésemet követően ­– megtelt. Hál' Istennek, hogy így mondjam.

2010. december 22., szerda

Anekdotázgatunk

Amióta eltűnt Luciannak, egy szelídgengszter-arcú román vendégnek igencsak népszerű kutyája, és azt beszélik, hogy István lopta el, Gigi, a kettővel ezelőtti bejegyzés főmellékszereplője látta is őt a szóban forgó ebbel, szóval azóta nemigen járt erre a pesti csavargó, de amikor még járt, akkor mesélte, hogy az ezelőtti évek valamelyikében néhány vendég kishíján összeverekedett, hogy melyik olyan büdös. Aztán az csillapította le a kedélyeket, hogy kiderült: a leves a büdös. Jót mulattunk ezen a történeten, én éppen mosogattam, ő meg a konyhát és a főteret (mármint a szálló legfontosabb terét, helyiségét, ami egyszerre étkező is meg alvó is, tudjátok, ahol a sörpadok vannak) összekötő, a használt tányérok visszajuttatására szolgáló kis ablaknyíláson keresztül mesélt nekem befele, nyilván az ehhez hasonló történetek esetében élnem kell a forráskritika módszerével, és fel kell tennem a kérdés, hogy most ez igaz, nem igaz?, mindenesetre ez az egész az aznapi levesről jutott Istvánnak eszébe, én is emlékszem rá, valami murokalapú lé volt, és hogy mondjam, elég meggyőző érvként szolgált a történet mellett.
Bejegyezte: dátum:

3 megjegyzés:

  1. s a r u2010. december 24. 14:22

    Kedves Barátom!
    Nem tudom, hogy hogyan - vagy hol - üzenjem meg neked, hogy nagyon sokat gondolok rád. Főleg mostanság. Biztos nem egyszerű ott a távolban, "a felhők alatt" karácsonyozni...
    De kívánom, hogy ebből is kedves, kellemes meglepetésed származzon, mert a Szent Léleknek most nagy esélyei vannak nálad, hogy újféleképpen tudja megtapasztaltatni veled a karácsonyi szent misztikát - a szeretet titkát. Kívánom, hogy felleld a szabadságodat A Szeretetben!
    Szeretettel gondolok rád,
    Samu.

    VálaszTörlés
  2. Unknown2010. december 26. 1:58

    Kedves Zsolt!

    Nagyon megörvendtem jelentkezésednek. Hogy mennyire?!
    Egyszuszra végigolvastam. Nagy élvezettel! És természetesen, a történtek sorrendjében.
    Kár, hogy nem állt rendelkezésedre utad folyamán mindenütt a számítógép.
    Biztos voltak olyan események, amelyeknek itt a helye a blogodban, de kimaradtak.
    Sokat hallottam a blogolásról, de eddig nem léptem be senkiére.
    És jó is így, mert így (és ezt köszönöm Neked) az első élmény volt.
    Egy kicsit nosztalgiáztam is. Ugyanis a általad bejárt helyek egy részén magam is jártam.
    Bp. Pozsony, Brno, Prága, Drezda, Berlin (és éppen a te korodban),
    megtoldva egy részletesebb lengyelországi csavargással.
    Persze, akkor az autostopp volt a divat. Régi szép idők!
    Köszönöm, és várom a továbbiakat!

    Szeretettel, Árpi bá

    VálaszTörlés
  3. Viola2013. április 11. 5:15

    Itt így ez az egész melegíti a lelkem. Ami jó, mert rég bukkantam ilyen jó olvasnivalóra, és nem jó mert dolgoznom kéne, de valahogy minden öt perc után visszatérek ide :)

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)