A dolgok menetéről

Az ajtót kilenckor nyitjuk, de már hat körül elkezdenek gyülekezni a vendégek az ajtó előtti lépcsőn, kilencig egészen sokan gyűlnek össze, itt még megtehetik, úgyhogy isznak, drogoznak olykor (az olykor csak a drogozásra vonatkozik), s ha sok a lengyel, ordítva énekelnek, mint a stadionban. Általában sok a lengyel, s ha stresszes a helyzet, ahhoz nekik is közük van, vagy ha a stressz előidézésekor kicsit nem figyeltek oda, és így nem jutott nekik szerep, igyekeznek jóvátenni a mulasztást, és valahogy bekapcsolódni.

Nemsokára a hajléktalanszállóról is lesznek fotók, addig is.

Nem volt egy vidám eset például, amikor eléggé megtépáztak egy csajt, amiért a füvet, amit a szabályzat szerint nem vihet be, azaz bevihet, de le kell adnia, inkább elszívta, meg az sem, amikor tegnap egy románt csak úgy spontánul megütött egy lengyel, a román, aki egyébként tényleg békésen várt, erre megharagudott, ezt onnan tudom, hogy elővette a bicskáját, én úgy láttam (meg hallottam is, küldte őket elfelé), hogy csak egy kis helyet akar csinálni maga körül, hogy szálljanak le róla, tehát magától nem támadt volna, a lengyelek viszont nem tudnak románul, és a bicskát sem értették, tovább tolakodtak, a román meg, amikor elszakadt a cérna (ez szabályosan látszott az arcán, hogy ő is jobb szerette volna, ha nem szakad el, de megtörtént) "why so serious" mintára kicsit belevágott a lengyel túlságosan közelre tolt szájába. Mindeközben Svetlana, az orosz munkatársnő, meg én próbáltuk szóval meg önnön testünkkel csillapítani a kedélyeket, visszafogott sikerrel. A vágás nem volt annyira veszélyes, de vér azért folyt, a románt kicsit meglepte, hogy hova jutott az akció, amit egyébként nem ő kezdeményezett, és továbbállt. De van úgy is, hogy nyugi van, alkoholgőzös, vidám éneklések, olykor-olykor egy szájharmonika is előkerül, de erről majd bővebben máskor, most a dolgok menetéről, folytatás.

Fél kilenckor a kápolna nevezetű helyiségben, ami pont a hajléktalanszálló fölött van, rövid áhitatot tartunk, amit az adott estéért felelős vezető zár a munkabeosztással, tehát elmondja, hogy ki hol fog dolgozni, a következő opciók vannak: a konyhán (kaja előkészítése, mosogatás), a pultnál (kaja kiadása, azonkívül itt kicsi pénzért vásárolhatnak is csokit, üdítőt, kávét - ez utóbbi reggel ingyen van), az étkezdében (beszélgetés a vendégekkel, ilyesmik), a ruhatárban (ahonnan ruhát kaphatnak, de csak súlyos helyzetben), az ajtónál (rövid motozás, hogy alkohol, drog, kés ne kerüljön be, persze ez viszonylag könnyen kijátszható, van rá példa), a csomagmegőrzőben (a csomagra kerül egy szám, amit egy másik cetlin a tulajdonos is megkap, azzal távozáskor kiveheti), illetve a Schlafhausban, itt nyilvántartás a bejáratnál, törülköző meg sampon kiadása, ha zuhanyozni akarnak, hetente egyszer zoknit, alsóneműt is kaphatnak, ugyanitt, ha az orvos előírja, bolhák és tetvek ellen meg kell őket kicsit kezelni, ez is az önkéntes feladata, valamint a mosás, és az egész tér rendben tartása, meg stresszhelyzetek megelőzése, ha lehet.

Maxim Gorki Theater, előtte a hollandi.

Szóval nyílik az ajtó, belépnek általában ketten, ez attól is függ, hogy éppen hányan dolgoznak az ajtónál, kézfogás, rövid motozás, csomagleadás, aztán tovább a pulthoz, itt kapnak levest, de sokszor másféle kaja is van, például az ugyancsak a Stadtmissionhoz tartozó hostel-féleség étkezdéjéből megmaradt dolgok, pékségektől péksütemények, kölünböző forrásokból gyümölcs, édesség, ilyenek, a tányérral leülnek egy padhoz, ha akarnak, teát töltenek maguknak, az is ingyen van, esznek, beszélgetnek, a dohányzóban dohányoznak, aztán háromnegyed tíztől át lehet menni a Schlafhausba, a futár viszi őket át (ez is egy feladat, kimaradt a korábbi felsorolásból), sokan viszont szívesebben alszanak ott, helyben, talán mert nagyobb a tér, nincs annyira büdösség, meg bármikor felkelhetnek az éjszaka folyamán egy tányér levesre, szukkra (ami üdítő, csak tudjátok, a szótagszám, meg a magánhangzók...). Reggel ébresző fél hétkor, kávé, az önkéntesek közül valaki felolvas egy igét, hozzáfűz két mondatot, rövid ima, reggeli, csomagkiadás és viszlát!, bár persze itt nem ugyanúgy hangzik a viszlát!, mint mondjuk egy vendéglőben, vagy a színházban, távozáskor.