 |
| A beleszeretés tárgya. |
A közölték kifejezés egyébként nem egészen helyénvaló, a száraz, hivatalos hangnem, amit ez a szó implikál, egyáltalán nem jellemezte azt, ahogy "az információ (azzal kapcsolatban, hogy mikor kezdek) a birtokomba került". Svetlana, egy harminc körüli orosz munkatársnő mondta el, miközben megmutatta, hogy hol fogok lakni az első két héten. Kedves, közvetlen, és az az enyhe orosz hangsúly az egyébként tökéletes német beszédében is valahogy rokonszenvesebbé teszi. Elég általánosak ezek a szavak, amikkel jellemeztem, s amik többé-kevésbé lefedik az első benyomásomat róla, de később, az együttmunka során, egészen konkrét jelenetekben nyilvánultak meg ezek, majd leírom őket.
A szoba tehát egy WG (Wohnunggemeinschaft, magyarul talán lakóközösség) része, egyedül lakom benne, de a konyhát és nappalit közösen használjuk a közeli szobákban lakó többi önkéntessel, akik vannak heten. Egyikükkel már első este összefutottam, a többiekkel részben a következő reggel, részben meg szép sorjában. Hat lány, egy fiú, de ha egészen pontos akarnék lenni, és nem annyira kedves, ezt az arányt tört számokban kéne kifejezzem, nem a fiú javára. Egyébként jó társaság, mind frissen érettségizett ifjú útkeresők, lehet, hogy nemsokára korcsolyázni megyünk. Az első két héten lakom (laktam) tehát velük, utána Saci szobájában január végéig, amíg ő Írországban praktizál.
Elsejéig (ez még mindig november) a munka abból áll, hogy előkészítjük a terepet a vendégeknek. Ők a hajléktalanok, itt úgy hívják őket, hogy vendégek (Gäste), és ehhez nagyon ragaszkodnak. Ez egyrészt a fő helyiség, tehát a konyha, a kiszolgálórészleg (mondjuk pult), az asztalos-pados tér, valamint az ezekhez tartozó vécék, irodák, raktárak előkészítését jelenti, másrészt meg a Schlafhausét, ahol az izolírokkal felszerelt szobák vannak, vécék, zuhanyzók, raktár, orvosi szoba, meg egy dohányzó. Ez a két nagyobb egység két különböző, ám ugyanahhoz a területhez tartozó épületben van (ahogy egyébként az én lakrészem is). "Hálószoba", hogy így mondjam, bár ezek nagymértékben különböznek attól a képtől, amit ez a szó rendszerint előhív bennünk, összesen hat van, három férfiaknak, egy nőknek, egy a betegeknek, és egy a kutyáknak meg gazdáiknak. Ezekben összesen 65 izolír lepedőbe csomagolva, rajtuk paplanhuzatba húzott pokróccal. Elég korrektek tehát a körülmények, bár persze a szobákat áthatja egy bizonyos szag, meg az ágyneműket is csak hetente egyszer cseréljük, pontosabban úgy, hogy a hét minden napján a szobák egyikében plusz a betegszobában (itt tehát naponta). A 65 persze kevés, így sokan önszántukból, vagy mert a Schlafhausban már beteltek a helyek, az étkezdében alszanak, padokon, padok alatt, tányérba ejtett fejjel. De erről, meg hogy hogy zajlik a dolog, majd később.
Szóval első munkanapomat a Schlafhausban töltöttem, miután sorra kitakarítottam a szobákat, Bernd irányítása alatt elhelyeztem az izolírokat, és a mindenféle ágyneműket is a helyükre húztam. Bernd berlini, ez akcentusilag azt jelenti, hogy semmit sem értek abból amit mond, ha nem lassan, tagoltan mondja, mint egy hülyegyereknek. Egyébként az önállósulási procedúra elkezdődtével, azaz az első napok után már nem sokat mondott, kvázi (ezt itt gyakran használják, nem fogok rászokni, ígérem) kikerültem a keze alól.
 |
| A Berlinben bolygó hollandi. Barna, kopott, és még egyszer sem próbálták ellopni. |
A biciklis incidens után Erikának eszébe jutott, hogy használhatnám az övét, csak éppen rendbe kéne tenni, nem gond, rendbeteszem (persze nem sikerült, de sikerült másnak), amikor pedig megmutatta, hogy melyik az, nyomban beleszerettem rögvest, s ez azóta is tart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése