Október 14, csütörtök, tizenhatodik nap

Ablak a prágai vár udvarán.

 2008-ban történt, hogy Zsófival és Jannal jónéhány erdélyi IKÉs társaságában Prágába mentünk a YMCA-fesztiválra. Egy nap beültünk egy helyre, úgy emlékszem rá, hogy „ferencesek sörfőzdéje“, és barna Kozelt kértünk, egészen friss volt, még Jan is ragyogó szemekkel itta, illetve ragyogó szemekkel emlékezik rá, figyeljétek csak meg. Könnyű volt, zamatos, s még kereshetnék ilyen kifejezéseket, de most beérem ennyivel, mindannyiunk érdekében. Ez arról a Kozelról jutott eszembe, amit ma ittunk Kristýnával egy pubban, ez másért volt élmény. Délután indultam el Roztokyba, ez egy Prágától néhány kilométerre levő városka, itt lakik László Gyuri, Martina, a felesége, meg Dávid, a  fiuk, az eredeti (és apró áldott módosításokkal megvalósult) terv szerint ők a vendégfogadóim. A városkát könnyen megtaláltam, a Moldva folyó mentén bicikliztem, ha jól emlékszem folyásiránynak felfelé, de ez nem biztos, Gyuri éppen Pesten, de a család többi tagjával megtörtént az örömteli találkozás, sőt beszélgetés, sőt vacsora.

Ugyanannak az ablaknak a jobb alsó sarka.

A hely, amire úgy emlékszem, hogy ferencesek sörfőzdéje.

Hrabal egykori törzshelye, az Arany Tigris.

Szegény kis trombitás szimbolista klapec a játékmúzeum bejáratánál.

A prágai várba zárva várva lakire ez a szék.

Toileta, a láthatatlan istennő szobra.

Szinte kigurult a képből...

Otthonról többször is jelezték, hogy a biciklit látták már eleget, értékelnék, ha magamról is küldenék fotót. Íme, az első önnön magamról készült fotó...

...és a második, csak ezen nem látszom annyira jól, meg talán a frizurám sincs teljesen a helyén.