Arról, hogy miért Biciklit Gilles-nek! Watteau komédiása, Gilles, régóta kedves a számomra. Tudja a bánat, hogy miért. A bánat, persze, azért is, de mind a figura, mind pedig a hozzá fűződő viszonyom ennél valamivel összetettebb, nyilván. Sőt, olykor új, számomra is meglepő összefüggések fedik fel magukat, de ezekről talán máskor, máshol. Szóval az ötlött az eszembe, hogy kéne neki szerezni egy biciklit. Nem feltétlenül, hogy felviduljon tőle, talán csak, hogy hozzá tartozzon. De igazából azt se bánnám – bár némileg meglepne, bevallom – ha kibiciklizne vele a képből.

Arról, hogy miért shopping list Indulás előtt kaptam Orsitól egy kis bevásárlólistás noteszt, hogy leírjam bele, miket láttam. Ez tehát a napló, minden oldalán ott a SHOPPING LIST felirat, innen gépelem a bejegyzéseket, bár persze egy idő után – néhány nappal megérkezésemet követően ­– megtelt. Hál' Istennek, hogy így mondjam.

2010. november 27., szombat

Október 23, szombat, huszonötödik nap

Lipcse – Magdeburg, kb. 9–19, 141,94 km, átlagsebesség 20,77

A napraforgót széltől védett helyen szállítsuk!
Gyönyörű időben tekertem, ráadásul annak köszönhetően, hogy indulás előtti este a google.maps-ről elég részletesen kiírtam az útvonalat, körülbelül csak kétszer nem tudtam, hogy akkor merre is, egy alkalommal egy biciklis bácsitól kértem útmutatást, ő készségesen neki is fogott eligazítani (a drezdaihoz hasonló üldözéses jelenet nélkül), amikor pedig magyarázás közben azt vélte kiolvasni a szemeimből – nem minden ok nélkül –, hogy bizony egy adott ponton elvesztettem a fonalat, akkor elkezdett lassabban, és egyszerűbb szerkezeteket használva magyarázni, nem sokkal később meg már az a gyanúja támadt, hogy az a bizonyos fonal sosem volt a birtokomban, így úgy döntött, mindkettőnknek egyszerűbb lesz, ha elkísér egy darabon. Tekergettünk nyugiba, szóba elegyedtünk, a beszélgetés máris jobban ment, hiszen nem az volt a tétje többé, hogy megérkezem-e vagy sem, elmondtam hát, hogy honnan jövök, rámnézett, hogy bist du verrückt?, mondtam, hogy ein bisschen, vielleicht, és akkor ő barátságosan megveregette a vállam.

A pitypang, az más. Az egészen más.
Az érkezés körülbelül a terv szerint történt, a találkozás örömteli, Vincze Timi és a férje, Marci vártak, no meg a gulyásleves, ami, ha jól emlékszem, Timi édesanyját dicséri.

Újabb fotók feltöltve, ha kedvetek van egy kicsit visszalapozni.




Macskaköves út két település között. Ritkaszép és ritkakellemetlen.

Szarvasmarhák.

Jó itt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése