Október 16, szombat, tizennyolcadik nap

Repkényes ház, Zsófinak ajánlva.

Anna Chromy Cseh zenészek szoborcsoportja előtt ültem egy padon, és a bécsi vásáron vett képesapra megírtam az első igazi levelem Zsófinak, ráadásul elküldeni is sikerült. A Moldva rakpartján vásár volt, lesétáltam hát, régiségek, házi készítésű ékszerek, gasztronómiai mindenfélék voltak ott, meg egy lány, Kristýna barátnője, akivel az első prágai estémen találkoztam az Akropolisban.

Van Prágában egy Anděl nevű tér, azt hiszem, metróállomás is, többnyire modern épületek veszik körül, az egyik többemeletes üvegépület üveglapjairól hatalmas Damiel angyal (Bruno Ganz) néz le, Kristýna mondta, hogy van egy ilyen, és azt is hogy hol, mégis a felfedezés örömével találtam rá, egészen különleges élmény volt. Aztán houskát (ami zsemle) és tescós jaurtot ebédeltem egy szigeten, ami csehül Slovanský ostrov, itt van a palotaszerűség, ahol a bálokat is tartották, illetve tartják a mái napig is, azt hiszem, ezt Źofinnak hívják, szép név. Igazából ide is azért mentem el, mert Kristýna mondta, hogy jó lenne, ha elmennék, egy szlovák barátnője (aki ugyancsak Krisztina, csak az ő nevét nem tudom, hogy írják) fog koncertezni három legénnyel, Mako!Mako-nak hívják őket, a csehországi tehetségkutató műsorban csinálják a szerencséjüket. Ez elég csúnya így mondva, de mondok egy szépet is: ez a négy ember úgy megtalálta egymást a színpadon, mint ahogy a pipa meg a tej íze találják meg egymást a tejet ivó és pipázó ember (alkalmasint József Attila) szájában. Nagyon. Nagyszerű koncert volt tehát, meg lehet őket nézni a youtube-on, de a messze nem ugyan az. 

Ugyanaz az épület, jazz-kávézó.

Képeslapfotó, nem az első, s nem is az utolsó, ígérem.

Michelangelo meggondolja magát.

Subway, chinese buffet, a háttérben egy nyitott ablak.

"Mindig az ablaknál ülök, tudod, innen jól látom a biciklim."

Semmi poén, házszám.

Semmi poén, házkulcs.

S ami a lényeg: Isten éltessen, anyukám!

Anyának, szeretettel.