Október 24, vasárnap, huszonhatodik nap

Grüne Zitadelle. Becsszó.

Hundertwasser utolsó épületét Zöld citadellának hívják. Ha elgondoljuk, akár magától értetődő is lehetne a név, de nem az: a citadella tiszta rózsaszín. Persze van rá magyarázat, a belső oldala egy kisebb domboldalhoz hasonló, füves-fás vidék, amit neki már nem volt alkalma megcsodálni, mert – Timi elmondása szerint – jött volna egyet terepszemlézni a citadella leendő helyére, s egyszercsak, Új-Zéland körül a hajón, meghalt. A tervek viszont már megvoltak, s némi vita után felépítették, ott áll, láttam. Üzlethelyiségek mellett rendes apartmanok is vannak benne, elvégülis lakóház, persze megfizethetetlen, dehát mit tehessen az ember. Ez nem kíván válasz lenni az iménti retorikus kérdésre, nem is igazán lehetne az, persze, csupán egy szimpatikus idézet a mestertől: "Néhányan azt állítják, a házak falakból állnak. Szerintem ablakokból."

Itt már zöldül, de van, ahol teljesen kizöldült.

Magdeburgon egyébként azért nem látszik az a hatalmas történelme, ami van neki, mert többször is földig bombázták, utoljára a II. Világháborúban. Persze a történelméhez tartozik ez is, azaz implicite a történelmi múltját idéző épületek, hangulatok eltűnése.

A dóm egyik kilincse

A bősz német széllel (ez már a második találkozásunk) harcolva olykor sikerült eljutni a város egy adott pontjától a másikig, sikerült hát megnézni a dómot, ami egyike azoknak az épületeknek, amelyek többé-kevésbé megúszták a bombázást, meg még néhány templomot, melyek közül, ha jól emlékszem, kettő is már csak koncertteremként működik, de mint olyan, jól.

Van továbbá egy muris park mindenféle játékokkal, kisvasúttal, akusztikai érdekességekkel (hatalmas, zenélő kottaállványok; föld alatt futó csövek, amolyan telefon-szerűség; egymással szemközt, kissé átlósan felállított hatalmas lapok, amik egymásnak dobigálják az elsőbe belekiáltott hangot, persze el kell találni a megfelelő szöget, ez nekem csak egyszer jött össze, véletlenül), egy helyen pedig, elkerítve, szarvasok legelnek nagy békésen.

Figyelem, becsapós kérdés: mi van akét félgömb között? Valamiért Magdeburghoz kötődik ez a korszakalkotó fizikai kísérlet, a kompozíció egyébként a másik oldalról egy teljesen korrekt szobor, csakhát ha onnan fotózom, akkor Timi háttal állna benne.

Este ismét alkalmam nyílt felismerni, sőt megfogalmazni, hogy hobbim a mosogatás, ezt Timi, úgy vettem észre, nem is nagyon bánta. Aztán google térképezés, az eddigi legtermékenyebb, ugyanis rájöttem (az utolsó szakasz előtt), hogy a kijelölt útvonalat ki is lehet nyomtatni, szinte tökéletes GPS-helyettesítő az a néhány A4-es lap, persze búgó női hang, meg az útvonal újratervezésének lehetősége nélkül. (Ez utóbbi hiányosságnak hátrányáról csak holnap fogok meggyőződni igazán.)

Lépcsők a fal mögött.

Kedves Timi és Marci, nagy köszönet mindenért!