Október 19, kedd, huszonegyedik nap

Senkit sem akarok összezavarni, de ma a bejegyzés címében megjelölttől különböző nap van, egy másik nap van ma. November huszonegyedike. Mától tehát elkezdtek fotók kerülni a korábbi bejegyzésekbe, ha van kedvetek kicsit visszalapozni, nézzétek meg őket. A szöveget nem muszáj újraolvasni, de ki tudja, a fotók fényében némely dolgok akár át is értelmeződhetnek, és az mindig izgalmas. Egyébiránt a legelső változat óta a szövegekben is történtek apró változások, bár ez lehet, hogy a blog műfaji követelményeinek némileg ellentmond. (Az idősíkos gondolatmenet nyakán még egy utolsót teker az a körülmény, hogy tegnap, miután tényleg sikerült néhány fotót feltölteni, és miután már ez a bejegyzés is megvolt - jelen mondat híján -, "leesett az internet", így megjeleníteni már nem tudtam. Csak most, november huszonkettedikének borongós délutánján.)

Katja, Reinhard lánya mutogatta meg a várost, azt kell róla tudni, hogy kulturális szempontból egy nagy kultúrváros, ezzel az arcával leginkább egy Erich Kästner-emlékművön keresztül kerültem kapcsolatba, egészen helyes darab, mellékelve. A nap következő programpontja a mosás (ezúttal mosógéppel), aztán nyolc körül ismét a városban, vacsora a Döner Baboș nevű helyen, becsületes adag kebab, mosolygós törökök, Katja mesélte róluk, hogy amikor néhány barátja szalmakrumplit rendelt, és indokolatlanul sokat kellett rá várniuk, panaszt tettek, a törökök pedig egykettőre gondoskodtak a kárpótlásról: mindenki kapott egy Döner Baboș-logóval ellátott sárga simléderes sapkát, azóta is büszkén viselik (vagy baseball sapkát, mi mindigis úgy mondtuk neki, hogy simléderes, de hogy hogy írják, azt sosem tudtam, meg kellett nézzem a neten).

A könyvek gerincén címek is vannak, részben saját regényei, részben világirodalom, gondolom, a könyvtárából.

Kilencre az Ost Pol (Keleti-sark) nevű helyre mentünk, értitek, mint az Északi-sark meg a Déli-sark, csak ez a keleti, teljesen DDR-fíling kívül-belül, így van kialakítva. A jellegzetes dizájn mellett például ősrégi (de működő) játékgépek meg különböző kiállított tárgyak segítenek ennek a fílingnek megteremtődni, s van egy orgonaméretű jukebox is, olyan egészen kicsi lemezekkel működik, azokat teszi be valahogy magának, a számok listáján meg vagy kétszer is megjelenik Koncz Zsuzsa neve. Szóval ha más nem is, egy ilyen gép azért még szívesen elférne a szobámban, még ha a tetején is kéne aludnom. Piros sört ittam, egészen jó volt, közben koncert, Mohna énekelt, huszonéves csaj valami billentyűs hangszerrel, a youtube-n meg lehet nézni-hallgatni, hangulatos zene, hozzám nem igazán áll közel. Björköt juttatta eszembe, de inkább nem hasonlítom hozzá, egyikről sem mondhatom, hogy ismerem. Utána egy szakállas berlini csávó szórakozott a gitárjával meg valami elektromos szerkentyűvel (nem nagyon tudom ezeket), kicsit elszállós, kicsit drum'n base, kicsit mondanivalós szöveg. A zene számomra kicsit felejthető, de jó volt ott lenni.